Tegnap voltunk Kálminál (http://salome-hussar.com/) és nézegettünk tánccipőket. Illetve még visszább kell mennem – FB-on láttam meg ezt a képet
A cipők 1925-ből származnak és a Victoria and Albert Museum kollekciójában lelhetőek fel.
Nos, akkor milyen is a jó tánccipő. És most engedjétek meg, hogy ne csak arról beszéljek, hogy hogyan válasszunk tánccipőt – erre találtok rengeteg hivatkozást a neten! Persze az is fontos, hogy kényelmes legyen, hiszen gyakran több órát (napot?) is ebben tölt az ember a milongán, illetve hosszirányban legyen jó, mert arra nem tágul a cipő. Szóval, két részre bontom a kérdést – az első inkább általános megállapításokat tartalmaz, míg a második a nem nyilvánvalót (ami lehet, hogy nyilvánvalóbb, mint minden más…).
Szóval, milyen is legyen a tánccipőd? (Férfiak, főképpen hozzátok szólok!)
1. Praktikus
- anyag: lehetőleg bőr, legalább is az oldala. Én a sima felületet kedvelem – a durva felületek kellemetlenek lehetnek, ha a nő lábát (bőrét) érintem vele – de ez ízlés, valamint technika/stílus kérdése. Aki a földön tartja a lábát, annak ez nem releváns.
- sarok: én a kis sarkú (európai/amerikai) cipőt szeretem, a latint nem – de ez kivitel ma már nem is annyira divatos. Sokak szerint az a jó, ha a sarok megemeli az embert, mert akkor könnyebben tud elöl táncolni (elülső talppárnán). Ezzel nem értek egyet – szerintem nem könnyebb (nehogy már a cipő határozza meg, hogy hova teszem a súlyt! 🙂 )
- oldal/tető: mindenképpen szegély nélküli – itt is a biztonság a fontos, valamint a testtudat biztosítása is kiemelendő. Nem jó érzés, ha a perem végigszántja(j) a nő lábát! Illetve, abban az esetben, ha elkerülhetetlen a szegéllyel rendelkező cipőben a táncolás, akkor mindig hozzá kell számítani az ember lábfejének szélességéhez még kb. 1-1 centit. Kicsit olyan, mintha bohóccipőben kellene lépcsőn sétálni (borzasztó!).
- talp: én a puhát részesítem előnyben – de vannak keménybörtalpú cipők is. Szerintem ez is ízlés dolga! Praktika: van aki bevizezi, vagy esetleg kólába lép, ha a padló nagyon csúszik vagy púderezi, ha tapad. Én ritkán használom ezeket, mert ideiglenes a hatásuk (egyszer volt az elmúlt 14 év alatt szükség rá…). Akár tapad, akár csúszik – figyelembe kell venni a padlót a táncnál és úgy, olyan technikát választva kell táncolni, hogy az ne okozzon problémát. Senkinek és semmiben! (Ennyi!)
2. Kapcsolódjon hozzád!
Na, igen! Ez talán fontosbb! Magyarországon leginkább a fekete tánccipő fogy! Valahogy az emberek félnek attól, hogy vagányak legyenek, vagy mókázzanak! Sokszor pedig kliséknek szeretnénk megfelelni. Merj színes cipőt választani! A piros, kék, szürke, zöld – jól mennek egy fehér, vagy krémszínű nadrághoz. A mintás, kontrasztos cipő jól mutat, ha gyorsan mozdulsz, villan a láb! A fekete sokszor beleolvad a háttérbe/padlóba – és bár elegáns, de ha nem akarsz versenyezni/bemutatózni, akkor merj mást választani! (Önmagadat leginkább…)
Merj kitörni a hagyományosból! Legyél önmagad! Ahogy egy Kevin Johanssen szám is mondja: …”But do it now -timing is the answer to success!“. Érj a cipőhöz és ha az beszél hozzád (és kényelmes is + lásd az előzőeket), akkor vedd meg!
Szóltam! Uff!